még fél lábbal az álomban, de már fél lábbal az ajtón kívül egzisztáltam, mikor megérkezett a hercegem. finom zsoca-illatú ölelésébe bugyolálta a pihenéstől gyűrött fejem. jó volt.

nem annyira szörnyű ez a rehab. másutt [ideg-pszichi] sz*rabb. itt egészen emberi állaga van mindenkinek, nem végeznek kényszer-gyógykezelést, nem kötöznek ágyhoz senkit, és… tádíídááá… nem tömnek kajával. talán empirikus úton szerzett tudásuk vezette reája őket, hogy ha megteszik, habzani fog a csontleves, és vagy így, vagy úgy,  majdcsak ki kell kötni a kis vukot. nahdekérem… ennek sincs értelme.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.